7. rész

Sziasztok hát ez lenne a 7. rész remélem tetszeni fog nektek és kapok pár komit, feliratkozót vagy pipát. Nagyon sokat jelentene! <3
 A kövi rész jövő vasárnap várható ami terveim szerint az utolsó múltbeli rész lesz ! :)
Jó olvasást!

7. rész 


Órák óta az ágyamon fekszem a hasamat simogatva és nem tudom felfogni amit Justin tett.
 
    ,, Mért csinálta? Hogy változhat egy ember ilyen rövid idő alatt ekkorát? Mi lesz velem és a picivel?,, " Ezek a és még sok ezer kérdés merült fel bennem amire próbáltam választ adni. De mind közül a legfontosabb: ,, Mi lesz a babával a hasamban? "
     Felállítottam két álláspontot amik közül választanom kell!
Az első elmondom a szüleimnek és lehet ,, kinyírnak"  vagy örömmel fogadják a hírt és nagyon fogják várni unokájuk érkezését mint a világ legjobb nagyszülei.Na jó hagyjuk a viccelődést  hisz ez lehetetlen hacsak az ufók el nem rabolták őket és ki nem mosták az a nagy önelégült agyukat!
Na de hagyjuk a viccelődést és térjünk vissza a két tényleges verzióhoz!
   Tehát az első verzió elmondom a szüleimnek és várom mit reagálnak rá, de legalább lesz fedél a gyermekem feje felett ha csak ki nem dobnak!
   A második itt hagyok mindent és elmegyek jó messzire például Amerikába a babával és kitudja mi lesz velünk...


Órákig törtem a fejem mi legyen. Tudom a babát kell figyelembe vennem és nem azt ami nekem jó.
Mert ha ő nem lenne bennem tuti elhúznék jó messzire és vissza se néznék!
   Épp ezért úgy döntöttem a legjobb választásom az ha elmondok mindent a szüleimnek és elfelejtem örökre azt a nevet: Justin Bieber. Nehéz lesz elfelejteni hisz mindezek ellenére ami történt még mindig szeretem teljes szívemből és amit most érzek az egyszerűen leírhatatlan nagy fájdalom.
De itt és most megfogadom, hogy falat emelek a szívem kőré és soha többé egy férfi se törheti össze.
 Justin élje csak a sztár életét én pedig boldog leszek a Kincsemmel és egyszerre leszek az apja és az anya. Azon leszek minden egyese nap hogy egy boldog kiegyensúlyozott egészséges gyermek legyen.
 De előtte még egy nagyon hosszú és nem kellemes beszélgetésem vár rám  a szüleimmel!


Egész délután a szobámba voltam és a tükör előtt gyakorolta hogyan fogok elmondani mindent a szüleimnek. Nem mondhatom hogy sokra mentem csak annyira a baba  az apukája kilétét nem árulom el és azt mondom majd valami buliba történt és nem emlékszem. Hisz mégsem mondhatom el mivel akkor az is kiderülne mindvégig hazudtam nekik arról nem is beszélve hogy biztos Justint kényszerítenék arra hogy vállalja a felelősséget a ,, tetteiért"!
Na de hagyjuk majd adja magát minden. Viszont ha jól hallom haza ért apa is és itt az ideje hogy eléjük álljak...

-Sziasztok- köszöntem miután leültem az asztalhoz vacsorázni.
-Szia kicsim!-köszöntek szinte egyszerre a szüleim majd nekiálltunk enni a vacsorát.
-És milyen volt a napod Maria?-kérdezte anyukám. Na Maria itt az alkalom el kell nekik mondanod. Biztattam magam  gondolatban!
-Egész jól  de valamit el kell mondanom nektek!-tettem le a villámat és engem követve a szüleim is  abbahagyták az evést és rám szegezték a szemüket!
-És mi az?- sürgetett apám és szerintem tudta hogy nem fog neki örülni, De nem halogathatom sokáig ezért beszélni kezdtem!
-Hát...nem kerülöm a forró kását kerek perec elmondom nektek és szeretném ha örömmel fogadnátok!
-De mi van Maria megijesztesz!-pánikólt be anyu és apu is szúrós szemmel nézett rám.
-Terhes vagyok!-mondtam ki határozottan és egyszerre láttam ahogy a szüleim lefagytak főleg anyám apám pedig elkezdett vörösödni majd ordibálni kezdett.
-UGYE MOST CSAK VICCELSZ MERT HA IGEN NEM JÓ TRÉFA MARIA.
-Nem viccelek igaz terhes vagyok-mondtam megszeppenve és félénken
-És ki az apja-kérdezte anyukám
-Nem tudom-hazudtam de nem fogom elmondani.
-MI AZ HOGY NEM TUDOD!?!?!?!?!
-Hát egy buliban történt és nem emlékszem mivel sokat ittam.
-NEM TUDOM ELHINNI 16 ÉVES VAGY ÉS TERHES MINTHA NEM IS AZ ÉN LÁNYOM LENNÉL NEM ISMEREK RÁD. DE EGY BIZTOS AZ A VALAMI A HASADBAN NEM FOG MEGSZÜLETNI
-MI AZ HOGY NEM FOG MEGSZÜLETNI?-kiabáltam már én is mivel a gyermekemről van szó!!!
-NEM FOGSZ EGY FATTYÚT A VILÁGRA HOZNI ÉS KÖNYVELD EL MAGADNAK HOGY HOLNAP ELMEGYÜNK ORVOSHOZ ÉS ELVETETJÜK AZT A GYEREKET.
-BIZTOS HOGY NEM Ő AZ ENYÉM AZ ÉN VÉREM ÉS BENNEM VAN. NEM KÉNYSZERÍTHETSZ ERRE AKARATOM ELLENÉRE MIVEL Ő EGY ÉLŐ LÉNY ÉS JOGA VAN ÉLNI. NEM ÖLHETED MEG!-ordítottam torkom szakadtából és éreztem hogy mindjárt elájulok. elkezdett sötétedni minden
-AKKOR MENY AHOVA AKARSZ MIVEL ITT NEM MARADSZ!
Éreztem ahogy ledőlök a székről és hallottam egy utolsó kiáltást ami anyámtól jött és onnantól képszakadás...


  Erős fény világított az arcomba és hallottam hogy valaki matat körülöttem. Óvatosan kinyitottam a szemem és egy fiatal nővér állt mellettem. Ekkor győződtem meg arról hogy kórházban vagyok. Egyből beugrott a veszekedés és hogy elájultam. ÚR ISTEN A BABA! Mi van vele? Tettem fel a kérdés magamnak  majd a nővér felé fordultam aki épp egy infúziót rakott fel a ki ürült tasak helyére.




-Hogy van a babám?-tettem fel egyből a számomra legfontosabb kérdést. Láttam az arcán hogy nem nagyon tudja mit mondjon. Majd megszólalt.
-Sajnálom de elvesztette a magzatot!
Amint ezt kimondta éreztem hogy a sós könnyek végigfolynak az arcomon. Ebben a pillanatban teljesen összetörtem és csak arra tudtam gondolni hogy mindent elvesztettem ami számított nekem...