4. rész

Sziasztok! Hát ez lenne a 4.rész. Remélem  karok pár visszajelzést,
annak ellenére hogy szerintem pocsék lett NAGYON SAJNÁLOM de csak ezt tudtam össze hozni. :
:( :( :(
Ígérem a kövi jobb lesz.

Mivel ismét kezdődik a suli a új részek hétvégente várhatók ( főleg vasárnap) De megpróbálok hétköznap is hozni részt hogy hetente ne csak 1 legyen. NEM ÍGÉREM <3 <3 <3

Még azt el szerettem volna mondani hogy a  blogban nem az eredeti dátumok szerepelnek. Mármint Justi pályájának indulása kicsit elcsúszott de ez egy kitalált blog és csak így tudtam össze hozni.
A lényeg az hogy ez nem a tudatlanságom miatt van hanem azért mert így terveztem.
Jó olvasást <3 <3 <3 <3 <3 <3

A rész +18-as részt tartalmaz csak saját felelősségre ;)


2009 április 24.


Eltelt négy hónap négy csodás és boldog hónap. Jujuval pont ma vagyunk együtt 121 napja. Nagyon szeretem Őt,a mindenem. Tőle kapom meg azt a szeretetet amire mindig is vágytam boldoggá tesz.
Nem kell nekem más csak Ő csakis Ő a szerelmem. Nélküle nem élet az élet vagy csak szerintem?
Na mindegy...
Most is épp hozzá tartok. Mivel valami meglepetéssel készül a hónapfordulónkra. Kíváncsi leszek, hogy mi az.
A szokásos helyünkre hívott az öreg tölgyfához ami egy elhagyatott tisztás szélén van.

Azért választottuk ezt a helyet, mert távol van a rosszakaró emberektől és itt csak magunk lehetünk. Kettőnkről csak Ryan tud. Úgy volt, hogy Naominak is szólunk róla, de elég pletykás lett és bennem volt az a félelem, hogy elmondja a szüleimnek és elválasztanak Justintól. Bár annak ellenére, hogy nem tudja most is ő falaz nekem. Az elején kérdezősködött, hogy hova megyek de mára már felhagyott ezzel.
És a szüleim, hát Ők hála Istennek nem sejtenek semmit. Beadtam nekik hogy Justinnal még a barátságot is megszakítottam azok után ami karácsonykor történt. Remek alakításom eredménye az lett, hogy a gondolat sem merűl fel bennük a kapcsolatunkat illetően. És ez így is fog maradni.


Gondolataimból az zökkentett ki, hogy már csak tíz méter választott el életem szerelmétől. Aki a fa alatt kuksolt. Gyors tempóra váltottam, már majdnem odaértem hozzá mikor észrevett. Felpattant és felém futott. Mikor odaért felkapott megpörgetett majd megcsókolt. Ó azok az ajkak úgy hiányoztak.

Miután elváltunk letett és megszólalt.
-Azt hittem már soha nem érsz ide, Szerelmem.
-Siettem ahogy tudtam hozzád Életem, de előtte még szóltam Naominak, hogy mondja azt a szüleimnek, moziba mentünk.
-Jól van Kicsim, megértem, de most már üljünk le és nézd meg a meglepim -mondta édesen.
Elindultunk a fa felé és most már tisztán kirajzolódott a pokróc  rajta a párnák azok mellett pedig egy piknik kosár és egy hatalmas csokor vörös rózsa.
Ezek láttán megdermedtem és könnyek csordultak ki szememből. JB ezt észrevette és kérdően nézett rám  majd megszólalt.
-Miért sírsz Hercegnőm, talán nem tetszik?-letöröltem könnyeimet majd válaszoltam.
-Dehogy is nem tetszik, ez gyönyörű!-láttam a megkönnyebbülést az arcán.
-Akkor jó, már azt hittem...-nem hagytam, hogy befejezze mivel ajkainak estem.
-Ne szólj semmit. Inkább menyünk és üljünk le. Nagyon elfáradtam a sétálásban.-tereltem el a témát.
-Rendben.

Kézen fogva megtettük azt a pár métert és leültünk a pokrócra. Míg én elhelyezkedtem kényelmesen Justin elkezdett matatni  maga mellett. Épp a piknikkosárból pakolt ki.
A Drágám mindenre gondolt. Hozott spagettit Spritet. Ezeket  ügyelve arra hogy semmi ne menyen mellé kirakta a tányérokba, illetve az üdítőitalt a poharakba töltötte. Ezután még kivett valami desszertet is ami nem volt más mint csokiba mártott eper. Mind egytől egyig a kedvenceim. Annyira édes hogy minden apró részletre ügyelt.
Míg én ezen gondolkoztam Juju fel állt a fa mögé lopózott, majd egy hatalmas csokor vörös rózsával a kezében tért vissza.
-Ez a tiéd Életem.-nyújtotta át a csokrot-121 szál virágból áll. Azért mert....
-Mert 121 napja vagyunk együtt.-fejeztem be helyette a mondatot majd megcsókoltam.
Szenvedélyes és hosszas csók volt. Miután elváltunk egymástól leültünk és elkezdtük fogyasztani az ételt amit hozott...

-Úgy szégyellem magam hogy nem vettem neked semmit-szólaltam meg miközben az édes csokis epret ettük.
-Életem! Nekem már az is elég ha itt vagy velem és átölelhetlek. Ez számomra a legszebb ajándék.-mosolyodott rám és megcsókolt.

Miután megettük a kosár tartalmát neki dőltünk a fa törzsének és úgy pihentünk. Nagyon kellemes érzés volt. Csak Ő és Én ahogy egymás karjaiba fekszünk egyszerűen leírhatatlan milyen megnyugtató...

Arra lettem figyelmes hogy Justin egyre jobban mocorog, majd hirtelen felugrott. Nem értem most meg mi a baja?!
-Justin mi a baj?-álltam fel én is.
-Semmi életem de én most megyek szia-mondta mind ezt háttal nekem majd elindult.
Most mi van? Ez komoly? Itt hagy csak így minden szó nélkül? Tettem fel magamnak a kérdéseket.
És utána rohantam. Hamar utol értem hisz nem jutott messzire. Megragadtam a karját, ezzel arra kényszerítve Őt hogy aljon meg!
-JUSTIN-kiáltottam rá-EZ MÉGIS MI VOLT HOGY KÉPZELTED AZT , HOGY MINDEN SZÓ NÉLKÜL ITT HAGYSZ EGYEDÜL? MÉGIS MI A BAJOD?
-Kicsim sajnálom csak tudod...-itt megállt és nem folytatta.
HOGY?-kiabáltam még mindig.
-Tudod ez olyan ciki nekem de ezt te váltod ki belőlem- mondta megszeppenve.
-Mi van?-értetlenkedtem.-ha nem mondod el most itt VÉGE.
Ekkor megfordult végre hisz egész eddig a hátának beszéltem. Egyből a szemébe néztem és kétségbeesést véltem felfedezni bennük.
-Az van hogy FELÁLL! Érted?
Ekkor szemem akaratlanul is az ágyékára vándorolt. És megkellet bizonyosodnom arról hogy igazat mondott.
-Sajnálom Maria de nem tehetek róla.Napok óta ez van. Kívánlak Téged nagyon. És tisztába vagyok azzal is hogy még csak 15 évesek vagyunk, de akkor is.
-Szerelmem. Igazán szólhattál volna erről. Nem kellet volna letagadnod hisz  megbízhatnál bennem.És honnan tudod, én mit érzek?! Vagy hogy nem e akarom én is azt a dolgot.-mentem közelebb hozzá.
Nem értem mi ütött belém de olyan vágy járja át a testem amit én se értek . Teljesen beindultam a tudattól hogy tőlem áll fel neki.
-Maria! Drágám, kérlek ne tedd ezt mert...
-Mert mi lesz?-mentem még közelebb és magamhoz rántottam. Ekkor megéreztem férfiasságát.-Én is akarlak Szerelmem. Itt és most. Csókoltam meg.
Justin belemosolyodott a csókunkba, majd felkapott és vissza vitt a fához és óvatosan lefektetett...

"Félek nagyon félek, de tudom vigyázni fog rám és nagyon akarom.Hisz soha nem tudhatom mi fog történni velünk holnap. Annyi olyan dolgot tudnék felsorolni mi minden jöhet közbe.
Lehet hogy még csak 15 éves vagyok de Justin életem szerelme és azt akarom hogy Ő legyen nekem az első és persze az  utolsó is.."


Justin szemszöge

-Édesem, biztos ezt akarod-kérdeztem kicsit lihegve
-Igen, biztos- csókolt meg újra Maria.

"Félek hisz még soha életembe nem voltam Nővel. Ne érecsetek félre van fogalmam a dologról.De akkor is nem csak magamat hanem a szerelmemet is féltem.Nagyon féltem. Nem akarok neki fájdalmat okozni épp ezért fogok VIGYÁZNI rá."

 Kezemmel óvatosan végigsimítottam oldalát majd pólójától óvatosan megszabadítottam. Ő sem habozott szinte letépte rólam felső testemet takaró ruhadarabot.
 Ezzel kibaszottul beindított. Újra ajkaira tapadtam majd kis idő múlva nyakát kezdtem el csókolgatni,  egy ponton megálltam és szívni az érzékeny bőrt.Mariaból egy halk nyögést váltott ki. Ez még jobban beindított ezért magamra rántottam  és melltartója kicsatolásával ügyködtem. Komolyan mondom átkozni tudom a melltartó kitalálóját. Sehogy nem sikerült kikacsolnom.
 Szerelmem észrevette bénázásom ezért háta mögé nyúlt és kicsatolta a mellét takaró anyagot. Ezután ismét magam alá préseltem őt majd egy utolsó csókot nyomtam a nyakán található  kiszívott bőrre és lejjebb haladtam  melleinél megálltam és azoknak kényeztetésébe kezdtem. Ez a lányból apró nyögéseket váltott ki. Felhagyva a cselekedetemmel ismét lejjebb haladtam. Végigcsókoltam a hasát, nadrágjánál megálltam majd lerángattam róla. Sajátomtól is megszabadultam és már csak az alsónemű választott el minket attól hogy egymáséi legyünk.

Maria szemszöge

"Justin teljesen új érzéseket vált ki előlem, Iszonyatosan élveztem amit eddig tett velem. De minden porcikám remegett hisz kiben nem merülne fel az első alkalomkor a fájdalom gondolata?!
De ekkor Justinra gondoltam és  csillapította a bizonytalanságom az
iránt érzett szerelmem és bizalmam. Hisz tudtam, hogy vigyázni fog rám és akaratából soha nem okozna nekem fájdalmat..."

Már csak az alsónemű választott el minket de az sem sokáig mivel Juju leszaggatta rólam és magáról is. Láttam ahogy végigmér követve példáját  én is ugyanezt tettem vele.

Felkúszott hozzám megsimogatta arcom és a szemembe nézett. Majd vággyal teli hangon megszólalt.
-Életem biztos akarod? Mert ha nem még meggondolhatod magad!
-Féleke egy kicsit de szeretlek és akarom.-egy mosollyal díjaztam.

Még egy pillanatig a szemembe nézett majd szenvedélyes csókba kezdtünk.
Nem sokkal később megéreztem férfiasságát ott lent. Majd egy határozott mozdulattal de mégis óvatosan belém hatolt. Elengedem ajkait és egy hangos sikoly hagyta el számat. És egy könnycsepp gördült ki szememből az iszonyatos fajdalom miatt.
 Justin meglátta a könnyeimet és abbahagyta cselekedetét.
-Kicsim ezt abba hagyom nem akarom, hogy neked ez fájjon- mondta kétségbeesetten.
-Ne hagyd abba, kérlek folytasd nem fáj annyira csak szokatlan- hazudtam neki egy kicsit, mivel iszonyatosan fájt.
-Biztos?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Biztos- válaszoltam. Megcsókoltam majd éreztem ahogy JB újra elkezd mozogni bennem.
Az óvatos és bizonytalan lökésekből egyre hatásozottabb, gyors mozdulatok lettek.
Nekem is egyre csak csökkent a fájdalom majd el is múlt... A környéket bejárta a szerelmes nyögéseink hangja.
Még jó hogy ere nem jár senki...



-JUSTIT JUSTIIIIIIIIIIIN....-sikítottam a nevét. hisz elértem életemben először az orgazmus édes örömét! De Juju még nem ment el.
-Tu...dom ... ki ...csim ...mid... járt.- ekkor még gyorsabb tempóra váltott ami nekem kicsit fájt de nem törődtem vele.
Lökött még párat majd éreztem a gyönyör nedvét ahogy belém csordul...
Isteni volt gyengéd de mégis szenvedélyes. Pont olyan amilyennek elképzeltem vagy még annál is jobb.
Justin kicsúszott belőlem és mellém feküdt. Én mellkasára dőltem és pihentünk ketten
Csak Ő és ÉN!!...